Edényeink változatos méret- és formaviláguknak köszönhetően, szinte bármilyen növény ültetésére alkalmasak. Választhatunk, hogy közvetlenül az edényekbe ültetünk, vagy használunk egy műanyag betétcserepet és az agyagedény csak díszítő funkciót tölt majd be, de ilyenkor elpazaroljuk, mindazokat az előnyöket, amelyeket a természetes alapanyag hordoz magában.

Az általunk alapanyagként használt vörös bányaagyag szemcseszerkezetének és a gyártási technológiának köszönhetően edényeink fala nem zár hermetikusan, tehát képes a levegő és a víz áteresztésére.

 

Vízáteresztés természetesen – Ne ültess gumicsizmába!

A műanyag edények és a préselt technikával készült agyagedények fala zárt egységet alkot. Képzeljük el, hogy virágainkkal ugyanaz történik, mint a lábunkkal egy gumicsizmában. Sok előnye van, hiszen nem lesz vizes a zoknink, könnyű tisztítani, de a természetességet igencsak nélkülözi. Ez számukra legfeljebb csak kellemetlen pillanatokat okoz a nap végére, de a növényeink gyökérzetében visszafordíthatatlan károsodáshoz vezet.

Különböző növényeink különböző igényekkel rendelkeznek, az viszont általánosságban elmondható, hogy a vízszükséglet helyes kielégítése minden növény számára kulcskérdés. Épp úgy kárt tudunk okozni a kiszáradással, mint a túlöntözéssel.

Mit tehetünk azért, hogy a növényeinknek legyen elég ideje felszívni a megfelelő mennyiségű vizet, de elkerüljük a pangó víz okozta károsodást?

A válasz a természetességben rejlik, vagyis a természetes környezet valósághű reprodukálásában. Próbáljunk meg olyan körülményeket teremteni egy cserépben, mint amilyen a szabadban is érné a növényt. Gondoljuk csak végig, hogy a szabadföldbe ültetett virágok gyökereinek ideális esetben nem kell tartani a rothadástól és a talaj eliszaposodásától, hiszen mindig van egy olyan alsóbb réteg, ahova a talajban rejlő víz leszivárog. Nincsen műanyag alátét, vagy fólia, ami meggátolná a víz szabad áramlását, tehát az edényeinkben is arra kell törekedni, hogy ezt a talajréteget megteremtsük.

Rétegezz és lélegezz!

ültess okosanMiután kiválasztottuk a növényünk jövőbeni – érdemes 1 növekedési ciklusra előre gondolkodni – méretének megfelelő edényt, akkor kezdhetjük is a talajunk rétegezését.

Fontos tehát, hogy az edényünkben lévő föld képes legyen átengedni a vizet és a LEVEGŐT.  Ne feledkezzünk meg az oxigénről sem, amelynek jelenléte az ültetőközegben a gyökérzet számára is pozitív hatásokkal bír. Az agyag pórusai biztosítják az átjárhatóságot és a szellőzést, mikroszkopikus szinten ugyan, de a táptalaj „lélegezhet”.

Az edény aljába a gyökérzet várható növekedésével és az edény méretével arányos vastagságú vízáteresztő réteget igyekezzünk kialakítani. Tehát nagyobb, magasabb falú edényekbe, amforákba 10-15 centi is lehet, míg hagymások alá tavaszi virágtálakba bőven elég az 5-8 cm vastagság. A vastagabb réteg kialakításához nyugodtan használjunk nagyobb szemű zúzalékot, agyag granulátumot, kavicsot, sódert, míg a kisebb edényekbe inkább az apróbb kavics vagy kvarc homok praktikusabb.

A vízelvezető réteget követi a tényleges ültetőközeg kialakítása, amely gondoskodik a növényzet megfelelő növekedésének feltételeiről, kialakításakor a növény egyedi igényeit kell szem előtt tartanunk, nincs rá általános szabály. Érdemes a kertészetekben a szakemberektől, vagy az interneten hiteles forrásból tájékozódni (szakmai lapok és fórumok), hogy melyik növény, milyen talajban érzi jól magát.

A föld legfelső rétegére – különösen a kinti növényeknél – érdemes valamilyen takarást helyezni, hogy lelassítsuk a párolgás általi vízveszteséget. A takarás anyagánál vegyük figyelembe, hogy milyen anyagok oldódhatnak ki belőle és azok milyen hatással lehetnek a növényre, de biztosan nem nyúlunk mellé, ha háncsot vagy kavicsot választunk, de legszebbek persze a talajtakaró növények.